Braille-írás

A pontnak mint íráselemnek a felfedezése egy francia tüzértiszt, Charles Barbier százados nevéhez fűződik. 1819-ben kidolgozta "éjszakai írás" módszerét azzal a céllal, hogy a katonák sötétben is képesek legyenek írásos parancsokat közölni egymással. Barbier a betűket táblázatba foglalva adta meg 6-6 oszlopban. Rendszere így 36 hangot jelölt.

Ezt a pontrendszert Louis Braille (1809-1852), a párizsi Vakok Intézetének tanítója fejlesztette tovább.

• 1809-ben született Párizs közelében.
• Braille 1812-ben, háromévesen vakult meg. Apja szíjgyártó műhelyében a szerszámokkal játszott, amikor egy ár megcsúszott és az egyik szemébe fúródott. Szemgyulladást kapott és ettől mindkét szemére elvesztette látását. Ennek ellenére kiválóan megtanult orgonán és csellón játszani.
• 1819-ben ösztöndíjasként került Párizsba a Vak Gyermekek Nemzeti Intézetébe, ahova néhány évvel később Charles Barbier is ellátogatott, hogy bemutassa írásrendszerét. A katonai vakírás azonnal felkeltette az akkor 15 éves Braille érdeklődését. Még abban az évben kidolgozta a Barbier-féle írás (kartonlemezre nyomott domborított pontok) módosított változatát, amellyel a világtalanok igényeinek megfelelően, egyszerű szerkezettel lehetett írni. Később a hat pontot különböző kombinációkban alkalmazó rendszert zenei hangok lejegyzésére is alkalmassá tette.
• Írásrendszerét először 1829-ben publikálta, majd annak kidolgozottabb változatát 1837-ben tette közzé. Bár rendszerét diáktársai azonnal elfogadták és használták, szélesebb körben sokkal lassabban terjedt el. Jellemző, hogy saját iskolája, ahol 1826-tól pedagógusként dolgozott, csak halála után két évvel, 1854-ben vezette be a Braille-írás oktatását.
• Angol nyelvterületen 1932-ben vették át az írásrendszert, Magyarországon viszont már 1890 körül használni kezdték.
• Louis Braille 1852-ben hunyt el tuberkulózisban.